Az élelmiszeriparban egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy egy termék teljes útja – az alapanyagtól a feldolgozáson át egészen az értékesítésig – pontosan visszakövethető legyen – hangsúlyozza a NAK. A nyomon követés (traceability) az ISO 9001:2015 szabvány szerint annak a képességét jelenti, hogy egy adott termékhez vagy szolgáltatáshoz kapcsolódó folyamatok, felhasználások és helyzetek minden szakaszát követni lehessen.

A rendszer alapja a termék- és tételazonosítás, amely lehetővé teszi a visszafelé irányuló ellenőrzést – például az alapanyagok eredetének feltárását –, valamint az előre irányuló nyomon követést, vagyis annak megállapítását, hogy egy adott tétel milyen útvonalon jutott el a fogyasztóig.

A hatékony nyomon követés az ellátási lánc minden szereplőjének együttműködését igényli. A beszállítóktól és csomagolóanyag-gyártóktól kezdve a feldolgozóiparon, a logisztikai szolgáltatókon és a kereskedőkön át minden érintettnek részt kell vennie az adatok rögzítésében és kezelésében. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai anyaga szerint a jól működő rendszer felhasználóbarát, kompatibilis az iparági megoldásokkal, és képes az adatok egységes kezelésére az ellátási lánc különböző pontjain.

A nyomon követés fontos eszközei az áruazonosító rendszerek. A legelterjedtebb a globális kereskedelmi áruazonosító szám, a GTIN, amely világszerte egyedi azonosítást biztosít a termékek számára. Emellett a szervezetek és helyszínek azonosítására a GLN-kód, a logisztikai egységek követésére pedig az SSCC szolgál. A gyártási tételek azonosítását a LOT-szám segíti, amely lehetővé teszi, hogy egy adott termékről megállapítható legyen, mikor, milyen alapanyagok felhasználásával és melyik gyártósoron készült.

Az azonosítás nemcsak a termékekre, hanem a csomagolásra is kiterjed. A termékdíjköteles termékeknél például KT-kódot alkalmaznak, míg a csomagolószerek azonosítását CsK-kód segíti. A körforgásos gazdasághoz kapcsolódó kötelezettségek – például az EPR-rendszer – esetében a KF-kód jelöli a csomagolási anyagok körforgásos besorolását.  

A gyakorlatban a nyomon követést többféle technológia támogatja. A klasszikus vonalkódok mellett egyre gyakrabban jelennek meg kétdimenziós kódok – például QR- vagy DataMatrix-kódok –, illetve rádiófrekvenciás azonosítási rendszerek (RFID), amelyek akár közvetlen vizuális kapcsolat nélkül is képesek az áruk azonosítására.

A nyomon követési rendszerek fejlődése ma már a digitális megoldások irányába mutat. Az olyan új megközelítések, mint a digitális termékútlevél vagy a GS1 Digital Link, lehetővé teszik, hogy a termékekhez kapcsolódó információk egyetlen, egységes digitális rendszerben legyenek elérhetők. Ez nemcsak a jogszabályi megfelelést segíti, hanem a fogyasztók számára is nagyobb átláthatóságot biztosít az élelmiszerek eredetével és életciklusával kapcsolatban.